Évek óta össze szokott csapatba tettek be, és elvárnák az embertől, hogy alig 1 hónap után úgy csináljak mindent mintha évek óta ott lennék velük. A legtöbb embert nem is csípem.. gáz, de ettől még elviselném, mert az ember lánya pénzért megy, nem pedig haverkodni. Fura, mert olyan csaj állt viszonylagosan mellém, akitől épp nem vártam volna, de ettől még tény marad ,hogy bármennyire ügyes vagyok is, folyamatos fusztrációt jelent a hátam mögötti beszólás, ami úgy van azért beszúrva, hogy én is meghalljam, csak hogy ne érezzem már jól magam. Őszintén lexarom. :) Tegnap szívem szerint felálltam volna és haza jöttem volna. Minek erőlködjek. De most már úgy vagyok, hogy csak azért is. Attól meg simán felmegy a vérnyomásom, hogy tudom, ma megint ugyanaz lesz...
Ilyen cégnél még nem voltam.:) A betanítás annyiból áll, hogy kb elméletben elmondják mi van, aztán az új meg oldja meg ha meg tudja.. ha nem megy, meg így járt.. soha senkivel nem voltam ilyen majom, munka területén legalábbis, tuti nem. Úgyhogy igen, meglep hogy itt meg mindenki hű de oda tesz az új fejére.. Valamelyik nap az egyik csaj velem kiabált, később ugyan bocsánatot kért, de valójában attól a naptól kezdve, volt elég az elégből, most meg már csak vegetálok és próbálom a helyzetből a tőlem telhető maximumot kihozni. Türelmem már nincs, és tuti hogy vissza szólok már mindenkinek aki nem úgy szól. Sajnálom, emberek vagyunk, lehet rossz napja bárkinek ,de ha bemegyek én se a másikba ,,rúgok" bele, ha meg valami nem tetszik menjenek be az irodára és jelezzék.
Viszont mától máshogy állok az emberekhez, az biztos.:) Ha ők olyanok amilyenek, akkor tőlem se kapnak mást.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése