Apuval a kapcsolatunk mindig sokkal jobb volt, ő félt. Látja is a vergődésem, és mikor megjegyeztem hogy talán egy időre el kellene helyezkednem valahol messze, egyszerre arra terelte a szót, hogy az ismerőse, ismerőse.. nem érti. A lánya már nem kislány, és a lánya nyomorát se veheti át, csak mert szereti...tudom, hogy ő átvenné, de nem adnám. Nem akarom, hogy bárki felelősséget vállaljon értem. Egyedül akarok és fogok is boldogulni. Ki kell szakadnom ebből a megszokott semmilyen világból, életből mert már úgy érzem bele fulladok, megfojt.. elnyom.. szükségem van levegőre, valami újra és másra..Vágyom arra, hogy emberek vegyenek körül, legalábbis ma igen, de nem szeretném ha a régi ismerősök és barátok vennének körül. Újat akarok, új barátokat, új életet.. mindenben újat. Hogy bírnám e? Amíg nem próbálom tuti nem tudhatom, de meg lehet próbálni, kétlem ,hogy sokat vesztenék egy kísérlettel, max túl nagy reményt nem kellene hozzá fűzni és akkor tuti össze jönne.. vagy legalábbis nem csalódnék nagyot.
De ez már haladás, haladás, hogy vágyom valami újra.. bár reggel megint úgy ébredtem hogy vele álmodtam.. annyira elegem van már az álmaimból is... huss múlt,felejtődj már el, csak a kedvemért..
Mosolygós napot mindenkinek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése