elengedném..

Azt mondják most már ideje tényleg össze szedni magam.. van benne valami.. eltelt egy év és ha eddig reménykedtem is, hát ideje volna feladni és valami újba, valami valóban működőbe bele vágnom. De valahogy szerencsétlenül érzem magam, vagyis valójában egyszerűen nincs hitem, nincs hitem magamban és az emberekbe sem hiszek.. valahogy csak úgy sír rólam, hogy: ,,Hé szerencsétlen vagyok ne adj nekem munkát, ne akarj tőlem semmit, mert még rád ragad.." 

De már legalább addig eljutottam, hogy néha egy- két napra kimásztam az önsajnálat medréből, sőt nevetek is. Ritkán és főleg magamon. Régen gyermek koromban azt tanították, nem szabad semmit feladni, mert akkor veszett el igazán a remény ha valamire azt mondjuk:feladom.. Na hát én soha semmit sem adtam fel még könnyen. A férjem 10 évig mászott az agyamra és csak 12 után adtam fel, akkor is azért mert tényleg megpróbáltam mindent amiről úgy gondoltam működhet..
Most már egy év után néha mosolygok, és vannak olyan napok mikor még remélek is, hogy majd talán egyszer megbocsátok magamnak, megbocsátok neki és tovább tudok lépni.

Rossz nevelést kaptam. A mai világ az újra kezdések világa, alkalmazkodni kell a tempóhoz és ha nem kényelmes valaki/ valami, akkor azt hátra kell hagyni.. valószínűleg ez az igazság. Nem vagyok teljesen boldogtalan még ebbe a nyanvadt se ide, se oda nem tartó állapotban is van valami béke.. furcsa, mert a magányt most már gyakran inkább magam választom. Nem akarok társat magam mellé és valójában barátokat sem.. eldugtam magam egy sarokban, külső szemlélőként nézem az életem és várom történjen valami.. valami úgy hogy én semmit nem teszek érte.

Értem én, hogy az élet nem gömbölyű és oké, hogy nem lehet minden olyan amilyennek én szeretném, de mikor fogok úgy felébredni, hogy elengedtem azt aki bántott, hogy már nem szeretem.. hogy nem gondolok rá? Valamikor régebben olvastam egy könyvet, egy férfiról szólt akinek meghalt a felesége és egyedül nevelte a közös gyermeküket..míg nem találkozott egy nővel, akinek állhatatossága végül csak áttörte a falakat...

Na kérem azt a királyfit, aki az én falaim áttöri.:))