Simán kocka

Az élet mindig ad.. azt mondják, mindenkinek mi jár.. furcsa, de igaz, a rosszat is megérdemlem. Átlagosan jó ember vagyok, átlagosan jó nő, átlagosan jó társ. Ha valamiben, valakiben hiszek, az szent a számomra... 
Olvasta valaki Szepes Mária A Vörös Oroszlán című könyvét? Ha nem akkor ajánlom a figyelmébe mindenkinek, tipikus adok- kapok tartalmú könyv. Engem ez a könyv indított meg annak idején a lélekvándorlás alaposabb ,,tanulmányozása" felé...Mindennek oka van.. Minden okkal van.. nem csak leírom, hiszem is ezt... ha valamit megtanultam ebben az életben az az, hogy a szeretet egy olyan dolog amit semmilyen ember nem szakít szét.. ha őszintén hiszel egy emberben, ha őszintén szereted, akkor az nem múlik el, nem foszlik szét.. persze alakul, de el soha de soha nem múlik... valamilyen formában, minden kapcsolat formálja a személyiségünk.
Minden okkal van. Az is, okkal van, hogy tiszta vizet öntök a poharakba és hátra épp annyira figyelek, mint előre.. hiszem ,hogy van valaki aki tudja milyen érzés, amit érzek és furcsa mód akkor érkezett, amikor nem is hittem hogy fog.. soha nem voltam elég hálás azoknak akik szerettek, szeretnek.. mindig természetesnek vettem, hogy szeretve vagyok.. pedig ez nem egy kézen fekvő dolog, soha nem is szabadna azt hinni, hogy az..
Kaptam egy esélyt. Kaptam egy esélyt amivel Élni szeretnék..ahogy ő mondaná: ,,Döntsd el hogy vezekelsz". 
Akkora szíve van és annyira jó ember és én ezt tudtam róla, tudtam és mégis bántottam. Ismerve magam, talán épp azért bántottam, mert tudtam, hogy mekkora a szíve.. Ahogy ma rám nézett, az nem egy mímelt öröm volt. A mosolya sem egy erőltetett mosoly volt..
Ő szeret.. szeret mióta ismerjük egymást.. teszi mindezt akkora nagy csendes elfogadással, ami a számomra ismeretlen. Soha nem volt bennem akkora béke, mint benne van.. ismeretlen eredetű hit, meg sem érdemlem.. sem a szeretetét, sem a belém vetett hitét.. de ilyen a szeretet és az elfogadás..olyan mint ő nekem. Azt hiszem megtaláltam a béke nevű szigetet.. és nem tudom, hogy mivel érte el..

Balaton partján sétálnék...

Hát a bemutatkozó próbamunkám olyan jól sikerült, hogy alig 1 órával a vége után már telefonáltak is, hogy mikor tudnék kezdeni. Örülök neki, mert 3/4 éve itthon rontom a levegőt, jó persze suliba jártam gondoltam legalább kicsivel ismét több tudást szerzek, de azért reménykedem abban, hogy végre találtam egy olyan helyet, ahol megint évekig dolgozhatok. Izgulok, rég nem volt olyan, hogy szabályozott keretek között kellett tennem mindent. 

Jelentkeztem egy társkereső oldalra is.:) Húúú, tudom.. mit akarok én? Persze múlóban a fájdalmam, úgy érzem néha jó lenne ha valaki megölelne, szeretnék szeretni valakit. Na nem akárkit, mert azért vannak elvárásaim, de talán mégsem kellene egyedül maradnom. 

Az első levél írója egy magát jóképű, megértő, kedves embernek vallotta magát, saját vállalkozással és, hogy minden vágya egy lánnyal a Balaton partján sétálni..... hát azért a kép amit kitett nem éppen egy jóképű pasi volt, mint inkább egy átlag férfi képe, ami persze ne is baj, mert én sem vagyok szépségkirálynő, de úgy gondolom nem kell ajtóstul rontani a házba.:) Csak, hogy értsétek, első levelében kapásból azt írta találkozzunk és menjünk le a Balatonhoz, mert ott van egy ház amit bérel.. és majd együtt sétálunk a Balaton partján. Furcsállottam azt is, hogy egy néhány soros levélből neki lejött, hogy én egy szép (kép nélkül), és kedves nő lehetek, akit ő szeretne elhalmozni szeretettel stb...stb... 

Mikor megírtam neki, hogy én előbb levelet váltanék párat, hogy jobban megismerjük egymást mielőtt személyesen is találkoznánk valószínűleg megsértődött, mert azóta sem jelentkezett.:))))))

Na erre mit írjak. Egy vadidegennel nem megyek el 200-300 km -re a szülővárosomból, és szerintem ez így normális. Szerinte valószínűleg nem, de hát ez van.:)))))))))

Ennyit az első társkeresős próbálkozásomról:)

Legyen szép napotok.

Egy esély csillan

Némi kis esélyt látok magam előtt, az első biztató kis sugár. Bármilyen hihetetlen, már vagy egy hete rendben vagyok. Furcsa, mivel elszoktam tőle, ha rá gondolok ha eszembe jut, már nem olyan szívet markoló a fájdalom. Mi változott? Én is, a gondolataim minősége is. Óh igen, tudom olyan elcsépelt a szöveg, mikor valaki azt írja, tudatosan a jó dolgokra, jó pillanatokra kell koncentrálni és mindig csak egy kicsi lépést kell előre tenni,..tény, hogy az elmúlt évben nem sürgettem magam.:) Azért mégis érezni a javulást. Mosolygok, pedig ezer éve leszoktam róla. Már mellette.. most újra mosolygok, mekkora siker egy nevetés? Másoknak olyan buta a kérdés, de én a gödör alján tényleg nem nevettem. Most viszont feléledtem és jó egy éves ,,kóma" után ismét kezdem megtalálni az életet. Arra összpontosítok, hogy ismét megtaláljam magamban azt a nőt, aki valóban nő volt azelőtt, akin megakadtak a férfi szemek, aki mert nevetni és nem félt kockáztatni. Bevallom fura ez az újra ,,születés", annyiszor felálltam már, de mindig meglepődök azon, hogy még mindig képes vagyok rá, hogy tovább bírok lépni, vagy legalább küzdeni akarok magamért.
Ez volt a leghosszabb egy év. Ez volt a leghosszabb gödörben maradásom, mikor csak ültem és meg sem próbáltam kimászni, hogy semmit sem tettem. / az orvos szerint depresszió, szerintem meg simán szerettem volna meghalni, nem felébredni egy reggel../
Most viszont élek. Na nem vagyok a régi, még van út előttem, de ma megint egy kis csillogás van a szememben, és remény hogy talán munka helyem is lesz ha holnap ügyes tudok lenni. 
Izgulok. Már lassan egy éve nem dolgoztam munkahelyen egy napot sem, és ma jött a telefont hogy mehetek holnap egy próba napra.
Örülök.:) Ez ám az igazi beteg dolog:) ,de már meguntam a folyamatos pénzszámolgatást.. hogy majd valahogy kijöjjek a kevésből hónap végén is és míg ide ér az a kis segély, addig semmilyen csekkel se csússzak ki a határidőből.. kell az állás, ez az igazság, kell a munkahely, hogy vissza kerüljek az emberek közé és ne csak a barátok és a család vegyen körül. Persze lehet, sőt biztos nem lesz könnyű.. épp az elszokás miatt, de akkor is előre fog vinni és ez már maga fantasztikus.. Lehetőség!.
Köszönöm istenem.
Kellemes éjszakát mindenkinek.:)

Végig gondolom

Összegzek. Egy éve sírok és sajnálom magam, bár talán alakulok, de mégis csak elhagytam magam és nézhetem ahogy csak akarom .. furcsa, mert tegnap este mindegyik pasi azon törte magát, hogy én az ő viccén jobban szórakozzak, mint mondjuk az előtte szólóén, nem tolakodóan csinálták, hanem jópofán, bárki- bármit is mond szimpi voltam nekik, nem képmutatásból egyszerűen csak mert az voltam. 

El is felejtettem milyen csak úgy nevetni.. jól éreztem magam a nekem teljesen idegen emberekkel, feltöltődtem..

Az egyik srác később érkezett a többinél. Nagy darab erős pasi hamar át is vette a beszélgetés irányítását, mindenki figyelt rá..én is..egyszer kicsúszott a száján, hogy mert kicsit rákos vagyok...kicsit rákos.. fiatal apuka, aki megközelíti a megközelíthetetlent, nevet rajta és úgy meséli el a kórházi sztorit, mint valami jó viccet, hétvégi bulit.. és azokon az elmesélt kis vicces történeteken ő is nevet.. 

Mit akarok én itt? csak mert megbántották az önérzetem, mert becsaptak.. ő meg egy olyan betegségben szenved, ami mást már lelkileg biztos a földre küldött volna, ahogy lehetséges, hogy fizikailag is... én meg világ katasztrófát csinálok abból, hogy valaki be mert csapni??? 

Azt hiszem, kicsit szégyenlem magam.. tanulság tegnap este igencsak meg volt..