Balaton partján sétálnék...

Hát a bemutatkozó próbamunkám olyan jól sikerült, hogy alig 1 órával a vége után már telefonáltak is, hogy mikor tudnék kezdeni. Örülök neki, mert 3/4 éve itthon rontom a levegőt, jó persze suliba jártam gondoltam legalább kicsivel ismét több tudást szerzek, de azért reménykedem abban, hogy végre találtam egy olyan helyet, ahol megint évekig dolgozhatok. Izgulok, rég nem volt olyan, hogy szabályozott keretek között kellett tennem mindent. 

Jelentkeztem egy társkereső oldalra is.:) Húúú, tudom.. mit akarok én? Persze múlóban a fájdalmam, úgy érzem néha jó lenne ha valaki megölelne, szeretnék szeretni valakit. Na nem akárkit, mert azért vannak elvárásaim, de talán mégsem kellene egyedül maradnom. 

Az első levél írója egy magát jóképű, megértő, kedves embernek vallotta magát, saját vállalkozással és, hogy minden vágya egy lánnyal a Balaton partján sétálni..... hát azért a kép amit kitett nem éppen egy jóképű pasi volt, mint inkább egy átlag férfi képe, ami persze ne is baj, mert én sem vagyok szépségkirálynő, de úgy gondolom nem kell ajtóstul rontani a házba.:) Csak, hogy értsétek, első levelében kapásból azt írta találkozzunk és menjünk le a Balatonhoz, mert ott van egy ház amit bérel.. és majd együtt sétálunk a Balaton partján. Furcsállottam azt is, hogy egy néhány soros levélből neki lejött, hogy én egy szép (kép nélkül), és kedves nő lehetek, akit ő szeretne elhalmozni szeretettel stb...stb... 

Mikor megírtam neki, hogy én előbb levelet váltanék párat, hogy jobban megismerjük egymást mielőtt személyesen is találkoznánk valószínűleg megsértődött, mert azóta sem jelentkezett.:))))))

Na erre mit írjak. Egy vadidegennel nem megyek el 200-300 km -re a szülővárosomból, és szerintem ez így normális. Szerinte valószínűleg nem, de hát ez van.:)))))))))

Ennyit az első társkeresős próbálkozásomról:)

Legyen szép napotok.