Végig gondolom

Összegzek. Egy éve sírok és sajnálom magam, bár talán alakulok, de mégis csak elhagytam magam és nézhetem ahogy csak akarom .. furcsa, mert tegnap este mindegyik pasi azon törte magát, hogy én az ő viccén jobban szórakozzak, mint mondjuk az előtte szólóén, nem tolakodóan csinálták, hanem jópofán, bárki- bármit is mond szimpi voltam nekik, nem képmutatásból egyszerűen csak mert az voltam. 

El is felejtettem milyen csak úgy nevetni.. jól éreztem magam a nekem teljesen idegen emberekkel, feltöltődtem..

Az egyik srác később érkezett a többinél. Nagy darab erős pasi hamar át is vette a beszélgetés irányítását, mindenki figyelt rá..én is..egyszer kicsúszott a száján, hogy mert kicsit rákos vagyok...kicsit rákos.. fiatal apuka, aki megközelíti a megközelíthetetlent, nevet rajta és úgy meséli el a kórházi sztorit, mint valami jó viccet, hétvégi bulit.. és azokon az elmesélt kis vicces történeteken ő is nevet.. 

Mit akarok én itt? csak mert megbántották az önérzetem, mert becsaptak.. ő meg egy olyan betegségben szenved, ami mást már lelkileg biztos a földre küldött volna, ahogy lehetséges, hogy fizikailag is... én meg világ katasztrófát csinálok abból, hogy valaki be mert csapni??? 

Azt hiszem, kicsit szégyenlem magam.. tanulság tegnap este igencsak meg volt..