Játék

Kb 4-5 éve játszom egy játékkal. Játék.. és tényleg az, bár azért egy idő után, már nem csak játék.. barátokat is talál az ember, akik hasonlóan ,,komolyan" veszik és embereket is, akiket valamiért hozzá nőnek az ember szívéhez. Mindig találok ilyen embereket, mármint akik a szívemhez nőnek.. furcsa mód mégis gyakran épp ők ,,csapnak" be.. persze ez csak játék.. de mégis.. hónapokig ott a bizalom, aztán meg bele xarnak. Épp úgy mint az életben. : )

Soha nem értettem meg magam a nőkkel, mégis egyre többször tapasztalom, talán mert öregszem??:O, hogy bizony a női játékos társak sokkal jobb társak, mint a férfiak. Ahogy az idő múlásával az is egyre csak kiderül, az ember ismeretem sem az igazi, mert a férfiak vágnak át a legtöbbször.. épp mint az életben. :) Különös ma elárultak.. vagyis inkább már tegnap és most először nem érzek semmit. Szimplán az van, hogy vigyorogtam ahogy beléptem és most is csak ezt érzem. Nincs min aggódnom. Az első árulás ami nem sértett a szívemig. Nem azért mert megérdemlem, hanem mert tényleg így a jó... így kell lennie.. elmúlt ez is.. letudva 4-5év ,,szenvedélye" . Ezután már nem játszom.

Aztán ami ma még fontos:) a horoszkópom szerint -amiben egyáltalán nem hiszek, viszont szeretem olvasni, mert jókat mosolygok rajta- nos a szerint a horoszkóp szerint a mai napot soha nem felejtem el.:))))))) Hát tényleg nem felejtem el:))) na de most komolyan. Nem akarok én kötözködni az írójával, DE én inkább csak egy olyan napot szeretnék, amit végre elfelejtek.. mert az utóbbi időben inkább az a baj, hogy mindenre emlékezem amire nem akarok..nagyobb ,,fenyegetést" jelentene egy emlékmentes nap.:P

Boldog vagyok e? Nem. De ma volt időm mindenre.. elvégere száműzöttként egy sarokban melóztam:))) lapok, iratok és a többi mellett, hogy elmélázzak mindenen.. szóval én egy- két pillanatot tudok csak kiemelni az életemből, amire azt merem mondani, hogy igen itt boldog voltam. Szóval valamikor, rég pillanatok boldogságpercek voltak az életemben. Már nem akarok non- stop boldog lenni.. elég volna még néhány másodpercnyi.. mikor az örömtől facsarodik a szívem és nem mástól...nem a fájdalom, a magány, a kín markolászásától felejt el megdobbanni a következő ütemig.

Ma rájöttem arra is, hogy semmi sem változott. Minden a régi, én még mindig ott vagyok a múltba.. csak szerettem volna elhinni hogy nem. 

Szeretem. És már az sem baj, ha mással boldog. Attól én még ugyanúgy szeretem. Annyi különbséggel, hogy ez már állandósult. Ha megkérdezné valaki hogy vele lennék e , ha úgy hozná az élet? a válaszom nem lenne. SOHA sem tudtam megbocsátani. Nem vagyok olyan fajta, aki elnézi az árulásokat.. egyszerűen csak megbocsátás nélkül szeretem. Ez az , ami már nem múlik, nem felejt, nem enged.. és vesztemre gúzsba köt, ami nem enged mást szeretni, aki nem enged találni új szerelmet. Elpusztít és hit, remény nélkül csak szeretem.

Egyszerre tesz szerencsétlenné és boldogtalanná ez az érzés. Nem lesz jobb. Csak lesz.Ahogy én is csak leszek, ha úgy akarja a sors. 

Belefáradtam. Hónapok óta akarom megmagyarázni magamnak hogy rendben vagyok, de az igazság az hogy max árnyéka vagyok magamnak. Árnyék az életemben és bár tudom, hogy KELL élnem, nincs bennem erő, hogy valóban éljek. 

Szeretnék kiszállni, szeretném azt mondani elég vége és nincs tovább.. de persze ezt sem tehetem, mert vannak akik engem szeretnek és talán még azt is elhiszik, hogy kezdek magamra találni. Apu azt hiszi rendben vagyok. Nem akarom hogy csalódjon bennem, de egyszerűen erőm sincs színészkedni.. vagyok, leszek is valameddig. De már a túlélés se cél..

A nagy szívás.:)

Hát ha eddig úgy gondoltam micsoda mázlim van, akkor ma már tudom, hogy ez minden csak nem mázli:))) 

Évek óta össze szokott csapatba tettek be, és elvárnák az embertől, hogy alig 1 hónap után úgy csináljak mindent mintha évek óta ott lennék velük. A legtöbb embert nem is csípem.. gáz, de ettől még elviselném, mert az ember lánya pénzért megy, nem pedig haverkodni. Fura, mert olyan csaj állt viszonylagosan mellém, akitől épp nem vártam volna, de ettől még tény marad ,hogy bármennyire ügyes vagyok is, folyamatos fusztrációt jelent a hátam mögötti beszólás, ami úgy van azért beszúrva, hogy én is meghalljam, csak hogy ne érezzem már jól magam. Őszintén lexarom. :) Tegnap szívem szerint felálltam volna és haza jöttem volna. Minek erőlködjek. De most már úgy vagyok, hogy csak azért is. Attól meg simán felmegy a vérnyomásom, hogy tudom, ma megint ugyanaz lesz... 

Ilyen cégnél még nem voltam.:) A betanítás annyiból áll, hogy kb elméletben elmondják mi van, aztán az új meg oldja meg ha meg tudja.. ha nem megy, meg így járt.. soha senkivel nem voltam ilyen majom, munka területén legalábbis, tuti nem. Úgyhogy igen, meglep hogy itt meg mindenki hű de oda tesz az új fejére.. Valamelyik nap az egyik csaj velem kiabált, később ugyan bocsánatot kért, de valójában attól a naptól kezdve, volt elég az elégből, most meg már csak vegetálok és próbálom a helyzetből a tőlem telhető maximumot kihozni. Türelmem már nincs, és tuti hogy vissza szólok már mindenkinek aki nem úgy szól. Sajnálom, emberek vagyunk, lehet rossz napja bárkinek ,de ha bemegyek én se a másikba ,,rúgok" bele, ha meg valami nem tetszik menjenek be az irodára és jelezzék. 

Viszont mától máshogy állok az emberekhez, az biztos.:) Ha ők olyanok amilyenek, akkor tőlem se kapnak mást.:)

Simán kocka

Az élet mindig ad.. azt mondják, mindenkinek mi jár.. furcsa, de igaz, a rosszat is megérdemlem. Átlagosan jó ember vagyok, átlagosan jó nő, átlagosan jó társ. Ha valamiben, valakiben hiszek, az szent a számomra... 
Olvasta valaki Szepes Mária A Vörös Oroszlán című könyvét? Ha nem akkor ajánlom a figyelmébe mindenkinek, tipikus adok- kapok tartalmú könyv. Engem ez a könyv indított meg annak idején a lélekvándorlás alaposabb ,,tanulmányozása" felé...Mindennek oka van.. Minden okkal van.. nem csak leírom, hiszem is ezt... ha valamit megtanultam ebben az életben az az, hogy a szeretet egy olyan dolog amit semmilyen ember nem szakít szét.. ha őszintén hiszel egy emberben, ha őszintén szereted, akkor az nem múlik el, nem foszlik szét.. persze alakul, de el soha de soha nem múlik... valamilyen formában, minden kapcsolat formálja a személyiségünk.
Minden okkal van. Az is, okkal van, hogy tiszta vizet öntök a poharakba és hátra épp annyira figyelek, mint előre.. hiszem ,hogy van valaki aki tudja milyen érzés, amit érzek és furcsa mód akkor érkezett, amikor nem is hittem hogy fog.. soha nem voltam elég hálás azoknak akik szerettek, szeretnek.. mindig természetesnek vettem, hogy szeretve vagyok.. pedig ez nem egy kézen fekvő dolog, soha nem is szabadna azt hinni, hogy az..
Kaptam egy esélyt. Kaptam egy esélyt amivel Élni szeretnék..ahogy ő mondaná: ,,Döntsd el hogy vezekelsz". 
Akkora szíve van és annyira jó ember és én ezt tudtam róla, tudtam és mégis bántottam. Ismerve magam, talán épp azért bántottam, mert tudtam, hogy mekkora a szíve.. Ahogy ma rám nézett, az nem egy mímelt öröm volt. A mosolya sem egy erőltetett mosoly volt..
Ő szeret.. szeret mióta ismerjük egymást.. teszi mindezt akkora nagy csendes elfogadással, ami a számomra ismeretlen. Soha nem volt bennem akkora béke, mint benne van.. ismeretlen eredetű hit, meg sem érdemlem.. sem a szeretetét, sem a belém vetett hitét.. de ilyen a szeretet és az elfogadás..olyan mint ő nekem. Azt hiszem megtaláltam a béke nevű szigetet.. és nem tudom, hogy mivel érte el..

Balaton partján sétálnék...

Hát a bemutatkozó próbamunkám olyan jól sikerült, hogy alig 1 órával a vége után már telefonáltak is, hogy mikor tudnék kezdeni. Örülök neki, mert 3/4 éve itthon rontom a levegőt, jó persze suliba jártam gondoltam legalább kicsivel ismét több tudást szerzek, de azért reménykedem abban, hogy végre találtam egy olyan helyet, ahol megint évekig dolgozhatok. Izgulok, rég nem volt olyan, hogy szabályozott keretek között kellett tennem mindent. 

Jelentkeztem egy társkereső oldalra is.:) Húúú, tudom.. mit akarok én? Persze múlóban a fájdalmam, úgy érzem néha jó lenne ha valaki megölelne, szeretnék szeretni valakit. Na nem akárkit, mert azért vannak elvárásaim, de talán mégsem kellene egyedül maradnom. 

Az első levél írója egy magát jóképű, megértő, kedves embernek vallotta magát, saját vállalkozással és, hogy minden vágya egy lánnyal a Balaton partján sétálni..... hát azért a kép amit kitett nem éppen egy jóképű pasi volt, mint inkább egy átlag férfi képe, ami persze ne is baj, mert én sem vagyok szépségkirálynő, de úgy gondolom nem kell ajtóstul rontani a házba.:) Csak, hogy értsétek, első levelében kapásból azt írta találkozzunk és menjünk le a Balatonhoz, mert ott van egy ház amit bérel.. és majd együtt sétálunk a Balaton partján. Furcsállottam azt is, hogy egy néhány soros levélből neki lejött, hogy én egy szép (kép nélkül), és kedves nő lehetek, akit ő szeretne elhalmozni szeretettel stb...stb... 

Mikor megírtam neki, hogy én előbb levelet váltanék párat, hogy jobban megismerjük egymást mielőtt személyesen is találkoznánk valószínűleg megsértődött, mert azóta sem jelentkezett.:))))))

Na erre mit írjak. Egy vadidegennel nem megyek el 200-300 km -re a szülővárosomból, és szerintem ez így normális. Szerinte valószínűleg nem, de hát ez van.:)))))))))

Ennyit az első társkeresős próbálkozásomról:)

Legyen szép napotok.

Egy esély csillan

Némi kis esélyt látok magam előtt, az első biztató kis sugár. Bármilyen hihetetlen, már vagy egy hete rendben vagyok. Furcsa, mivel elszoktam tőle, ha rá gondolok ha eszembe jut, már nem olyan szívet markoló a fájdalom. Mi változott? Én is, a gondolataim minősége is. Óh igen, tudom olyan elcsépelt a szöveg, mikor valaki azt írja, tudatosan a jó dolgokra, jó pillanatokra kell koncentrálni és mindig csak egy kicsi lépést kell előre tenni,..tény, hogy az elmúlt évben nem sürgettem magam.:) Azért mégis érezni a javulást. Mosolygok, pedig ezer éve leszoktam róla. Már mellette.. most újra mosolygok, mekkora siker egy nevetés? Másoknak olyan buta a kérdés, de én a gödör alján tényleg nem nevettem. Most viszont feléledtem és jó egy éves ,,kóma" után ismét kezdem megtalálni az életet. Arra összpontosítok, hogy ismét megtaláljam magamban azt a nőt, aki valóban nő volt azelőtt, akin megakadtak a férfi szemek, aki mert nevetni és nem félt kockáztatni. Bevallom fura ez az újra ,,születés", annyiszor felálltam már, de mindig meglepődök azon, hogy még mindig képes vagyok rá, hogy tovább bírok lépni, vagy legalább küzdeni akarok magamért.
Ez volt a leghosszabb egy év. Ez volt a leghosszabb gödörben maradásom, mikor csak ültem és meg sem próbáltam kimászni, hogy semmit sem tettem. / az orvos szerint depresszió, szerintem meg simán szerettem volna meghalni, nem felébredni egy reggel../
Most viszont élek. Na nem vagyok a régi, még van út előttem, de ma megint egy kis csillogás van a szememben, és remény hogy talán munka helyem is lesz ha holnap ügyes tudok lenni. 
Izgulok. Már lassan egy éve nem dolgoztam munkahelyen egy napot sem, és ma jött a telefont hogy mehetek holnap egy próba napra.
Örülök.:) Ez ám az igazi beteg dolog:) ,de már meguntam a folyamatos pénzszámolgatást.. hogy majd valahogy kijöjjek a kevésből hónap végén is és míg ide ér az a kis segély, addig semmilyen csekkel se csússzak ki a határidőből.. kell az állás, ez az igazság, kell a munkahely, hogy vissza kerüljek az emberek közé és ne csak a barátok és a család vegyen körül. Persze lehet, sőt biztos nem lesz könnyű.. épp az elszokás miatt, de akkor is előre fog vinni és ez már maga fantasztikus.. Lehetőség!.
Köszönöm istenem.
Kellemes éjszakát mindenkinek.:)

Végig gondolom

Összegzek. Egy éve sírok és sajnálom magam, bár talán alakulok, de mégis csak elhagytam magam és nézhetem ahogy csak akarom .. furcsa, mert tegnap este mindegyik pasi azon törte magát, hogy én az ő viccén jobban szórakozzak, mint mondjuk az előtte szólóén, nem tolakodóan csinálták, hanem jópofán, bárki- bármit is mond szimpi voltam nekik, nem képmutatásból egyszerűen csak mert az voltam. 

El is felejtettem milyen csak úgy nevetni.. jól éreztem magam a nekem teljesen idegen emberekkel, feltöltődtem..

Az egyik srác később érkezett a többinél. Nagy darab erős pasi hamar át is vette a beszélgetés irányítását, mindenki figyelt rá..én is..egyszer kicsúszott a száján, hogy mert kicsit rákos vagyok...kicsit rákos.. fiatal apuka, aki megközelíti a megközelíthetetlent, nevet rajta és úgy meséli el a kórházi sztorit, mint valami jó viccet, hétvégi bulit.. és azokon az elmesélt kis vicces történeteken ő is nevet.. 

Mit akarok én itt? csak mert megbántották az önérzetem, mert becsaptak.. ő meg egy olyan betegségben szenved, ami mást már lelkileg biztos a földre küldött volna, ahogy lehetséges, hogy fizikailag is... én meg világ katasztrófát csinálok abból, hogy valaki be mert csapni??? 

Azt hiszem, kicsit szégyenlem magam.. tanulság tegnap este igencsak meg volt..

A bulin kötelező a megjelenés..

Legújabb hobbija öcsémnek, idősebbiknek a kerti parti..(mennyire nem gondolkodik, az utolsó kerti parti amin voltam na ná, hogy a volt párommal szerveztük..akkor se rajongtam azért, hogy szívemnek nem túl kedves emberek előtt játsszuk a hűű de boldog párt, na meg hogy mindenkit szeretünk, szerintem nincs olyan ember aki mindenkivel jól kijön és egyformán közel érez a szívéhez mindenkit.. tévedhetek, de úgy gondolom nem szerethetünk mindenkit, maximum elfogadhatjuk olyannak amilyen és a komfort zónánkból kilépve próbálhatjuk megérteni az ő gondolkodását is. Megtehetjük, de a legtöbb ember nem teszi meg, hanem előbb ítél..akit elítélünk azt pedig már nem igazán szerethetjük, legalábbis nem őszintén, nem érdek nélkül, nem csak magáért.. gondolom én, de ez persze csak egy verzió, mindenki mindent máshogy lát, így valószínű van aki ezzel a szemléletmóddal is vitatkozna. Mellékes mindez,mégis le kellett írnom.:) talán mert nem szeretem a látszat kapcsolatokat, a látszat szeretetet.. látszat barátságot.. volt párom nagyon profi volt ilyen téren, én  ilyenben meg sem próbáltam soha lépést tartani vele.)


Szóval a kerti parti. Már akkor is égnek állt a hajam tőle mikor először szóba került, azóta még inkább.Tegnap aztán öcsém bejelentette, hogy ő majd nem tudom kit velem fog szekálni, persze a pasi nős,de mivel tépte a száját, hogy reméli van lány tesója, hát megkapja.. Arra nem gondol, hogy egy számomra idegen pasival nekem még elméletben sincs kedvem semmihez, ahogy magához a partihoz sem.:S Na ná, hogy nem számít.:)De kíváncsi vagyok a melós társaira..van egy srác, aki még mint pasi tetszik is legalábbis külsőre és öcsém se bírja, ami azt jelenti hogy pont az ideálom.:) miért, mert eddig csak olyan pasik voltak az életemben akit ő nem bírt.:) minél jobban utálta én annál jobban megértettem magam az illetővel.. persze ameddig. Na ez a pasi nem tart egyenrangú partnernek.:))


Öcsém jelszava: A bulin megjelenni kötelező.Az a szerencse, bármikor távozhatok.:)))))))))