Hol is kezdjem?

Nincs nagy gyakorlatom blogírás terén, soha nem értettem, ki miért is írja őket? Egészen mostanáig, de most lám én is itt vagyok és ha nem is nagy tehetséggel, de mégis csak neki látok és ÍROK. Talán unalmas leszek, elsősorban a gondolataimat, érzéseimet szeretném megosztani veletek, a mindennapjaim apróbb részleteit. Miért veletek? Mert olyan ,,titkos" dolgokról teszek említést, melyeket nem igazán tudok megosztani mással, főleg nem olyanokkal, akik a minden napi életemben érintkeznek velem. Kérdezhetnétek miért nem mondhatod el nekik? A válasz nem is olyan egyszerű, bár kétlem, hogy túl bonyolult lenne..csak nekem az, vagy én látom máshogy a dolgokat. Elmondhatnám a családtagjaimnak, de ők azt hiszik boldog vagyok, miért rombolnám le az illúzióikat? Mesélhetnék a barátaimnak, de az meg olyan volna, mintha irigyelném az ő boldogságuk. Egyszer megpróbáltam, talán kétszer is, de mikor elkezdtem beszélni, össze keveredtek a szavak a fájdalmam nem úgy bukott ki belőlem ahogy itt lüktetnek a szavak az agyamban, az érzések a szívemben és vagy nevetségesen éreztem magam, mert valami éppen fáj vagy csak valami keszekuszaság tört ki belőlem aminek még én sem értettem a lényegét, így nem várhattam el, hogy más megértse. Na hát valami ilyen okok miatt láttam most neki az írásnak, remélve, hogy azok a szavak ide könnyebben érkeznek értelmesebben és talán segítek magamon, hogy megértsem magam, elfogadjam amit érzek és könnyebben túl legyen azon amin kell. Bízom abban is, hogy ,,találok" olyan embereket akik hasonló dolgokat éltek meg vagy élnek meg, akik hasonló sorssal talán tanácsokkal is ellátnak.
A többi már a jövő zenéje, most még csak ismerkedem azzal, hogy is kell kiírni azt ami bennem rekedt.:) Előre bocsánatot kérek ha untatlak majd benneteket.