Szóval ezer jelzés volt, amire fel kellett volna figyelnem, hogy nem tettem annyira az én hibám, mint a volt páromé, aki nem mert úgy kiszállni a kapcsolatunkból, hogy ne lett volna már meg az új párja. Bánt e? Igen, de inkább csak az, ahogy csinálta, hogy fél évig folyamatosan azt éreztem, én vagyok a rossz, én nem teszek semmit jókor jól. Olyan szinten manipulált, hogy már gyakran tényleg azt sem tudtam mit csináljak, hogy jó legyek és ezzel arra kényszerített, hogy még többet adjak fel magamból, ami meg még rosszabbul érintett...szóval igazából, ma már tudom, hogy közben talált magának mást. Az úgy túl egyenes lett volna és akkor nem sms- ben kellett volna szakítania, ahogy végül is 5 év után tette.:) Igazából azon csodálkozom egyedül, hogy miért nem emailt írt az ingyen lett volna.:)))Éljen a mai technika, megkönnyíti amit meg kell könnyítenie.:)))
Alapvetően egyáltalán nem vagyok túl a dolgon, ismerem magam, tudom mikor léptem túl a sértetségen és fájdalmon. Nem tudom lesz e olyan. Ő tudta mennyi mindenen mentem keresztül és mégis úgy rúgott belém, hogy fájjon. Nem tudom, mennyi büntetést kap az aki más fájdalma által lesz boldogabb? Kap egyáltalán büntetést? Vagy a gerincesség már nem számít, nem kell a mai világban?
Mondhatnám, hogy azóta szenvedek. Lelkileg valószínűleg igen, de agyban már nem olyan kegyetlen, mint eleinte volt.:) És én már ilyen kicsivel is beérem.
Jobb, mint mikor mindig erre gondoltam. Alapvetően buktam. Mindent. A jövő úgy szállt el, hogy azt se tudtam pontosan mikor vesztettem el. Aztán azért csak magamhoz tértem, de ez már nem az a Viki aki voltam.
Őszintén bele untam, hogy folyamatosan ugyan az a szakítások menete, én tennék a másik pedig megaláz, mintha ez volna a legfontosabb.
Hát a bizalom, mint olyan teljesen feledésbe merült. Az hiszem túl vagyok azon, hogy bárkiben is bizzak, akarjak bizni, miattam már bárki bármit tehet, nem fogok se hinni, se bízni benne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése