Nem nyávog:) Nem is macska

Nem akarok olyan blogot, amiben csak arról ,,sírok", hogy milyen magányos vagyok vagy, hogy engem senki sem ért meg. Persze attól még magányos vagyok és valamilyen okból kifolyólag tényleg sokan nem értik az életszemléletem. :), de nem is vagyok az a nő aki bele törődik , hogy valaki mellett csak le kell élnie az életét és még is csak megszokott az a rossz amiben van és kár egy esetleges másik rosszért kidobni az ablakon azt amiben van. Ami nem megy azt elengedem, nem kötök magamhoz embert, akit nem tudok boldoggá tenni és azt sem tudom értékelni mikor valaki engem akar magához láncolni azért, mert fél egyedül lenni.

Én félek a magánytól. Szeretek egyedül lenni és csak úgy el mélázni azon ami épp aznap történt velem viszont szeretem ha este valaki mellé oda bújhatok és azt mondhatom neki, hogy szeretlek. Szeretek szeretni is, de nem tudom miért a szerelem számomra bármilyen hosszúak is voltak a kapcsolataim, sehogy sem hoztak jót, egy idő után már csak a folyamatos megalázkodást jelentették valaki előtt, aki meg akarta mondani, mikor, mit hogy és mennyire.Oké, hogy a kapcsolatok nagy részben kompromisszumokra épülnek, de ha már úgy érzem, hogy túl sok mindenről kell magamból lemondanom ahhoz, hogy megfeleljek az már nem megy. Van egy pont amíg mindent megteszek, de ha túl vagyok a ponton akkor bezárkózom és nem vagyok hajlandó mozdulni se előre se hátra.:) Ilyenkor szoktak kezdődni a problémák.:))))